A "miért lett megvéve ?", mert erősen nosztalgia.
Rengeteg fotót, videót megnéztem, hallgattam, meglehetősen jó megközelítése az eredetinek.
A gitár önmagában, akusztikusan rettentő hangos, meglepően hangos ! Van pár Gretsch, Ibanez, össze tudom hasonlítani. A kidolgozása két hibát leszámítva nagyon jó, egyik javított gyárilag, a másik szinte észrevehetetlen, mint a kettő finom ütés a lakkozáson.
A nyak nekem kissé "vaskos", ami inkább a kereksége miatt érezhető így, pár nap alatt megszokható. A fogólap Indiai babérfa, meglepően szép, és ha nem tudná az ember, hogy az, valami jó sötét rózsafának gondolná. A bundozás jó, nincsenek éles végek, persze nem custom shop, de ige jó, és tökéletes az intonáció. A híd a szokásos tragikuskinézetű Epi, működik, nincs hibája, de ronda mint a bűn.
A gitár hangját valószínűleg a sajátságos húrtartó, a "FREKVENSATOR" nagyon erősen befolyásolja, pozitív irányban. A kivitele kifogástalan, hibátlan krómozás, és polírozás. Egyszer egy ilyen hidat csinálhatna már az Epiphone ! A kulcsok minden túlegyszerű látszatuk ellenére nagyon jól működnek, nincs ugrás a núton, nem rángat a fogaskerék sem.
A hangja nagyon jazzgitáros !!! Elektromosan meg pláne, pedig a gyári húr nem egy csúcskategória ! A mini humbuckerek, mint a jó videók többségében, "fahangúak", kicsit "rekedtek", nincs bennük ( nyilván !), a normál méret "combossága", és nagyon hajaz egy kifejezett jazzgitárra megszólalásában.
A potméter nem serceg, nem szorul, egészen "egyben van" ez a gitár.
Összefoglalva nagyon jó, de nagyon másként szól, mint a hasonlók, valóban egyéniség.
Vattensporter
se
